Felfedezetlen Vietnám egy Speed 400-ason
Néha szükséged van arra, hogy mindent magad mögött hagyj, és új kalandba kezdj, hogy úgy érezd, élsz, amikor a mindennapi élet kezd túlterhelni. Az utazás segít eltávolodni a mindennapi rutintól.
Nem volt ez másképp Weronika Kwapisz esetében sem, aki nem akart még egy évet várni arra, hogy valóra váltsa álmát, ezért úgy döntött, hogy vesz egy jegyet Vietnámba, hogy felfedezze az ismeretlent. Nem ez volt az első rodeója! Ez a tapasztalt utazó életében már többször is megjárt szóló motoros kalandokat, például a Bonneville motorján átutazta Észak-Amerikát, ahol 20 000 km-t tett meg (erről az útról bővebben a "Vadnyugatot keresve" című könyvében olvashat). A Speedmasterrel Új-Zélandot és a Brit-szigeteket is bejárta egy 1200-as Speed Twin motorral, első európai útját pedig egy 125 köbcentis motorkerékpárral tette meg több mint 12 000 kilométert megtéve. Nevetve mondja, hogy benzin van az ereiben, köszönhetően a nagymamájának, aki motorszerelő volt.
Ezúttal az új Speed 400-at választotta útitársául. "Imádom a klasszikus motorkerékpárokat, a stílusukat, a karakterüket, a hangzásukat... Tudtam, hogy Ázsiába egy könnyű motorkerékpárra van szükségem, így amikor megtudtam, hogy a Triumph kínálatát 400 köbcentis motorokkal bővítik, egyértelmű volt a döntés, hogy egy új Modern Klasszikus motorkerékpárra üljek fel a britek kínálatából." - mondta.
Hogyan kezdődött az útja a Triumph-al?
"A Triumph-al való kalandom a Bonneville nyergében kezdődött, amikor ezen a motorkerékpáron szeltem át Amerikát. A lengyel kirendeltséget annyira lenyűgözték az utazásaim, hogy felajánlották, hogy szervezzek az ügyfeleiknek utazásokat Lengyelországban és Európában. Ma, kilenc évvel később, teljes munkaidőben a Triumph Lengyelországnak dolgozom, még mindig motorozom, és új útvonalakat fedezek fel azzal, amit szeretek"."
Hogy érezted magad a világ másik felén?
"Az első perctől kezdve, amint leszálltam Hanoiban, száz inger támadott meg minden oldalról: új szagok, állandóan dudáló robogók, elsőbbségadásra kényszerítő autók, új nyelv, mindez arra készteti az utazókat, hogy végig teljes koncentrációval közlekedjenek. Eleinte féltem átkelni az utcán, nehogy elgázoljanak, de kiderült, hogy ennek az őrületnek megvan a módszere, és a városokban nem is robogózik mindenki, hanem inkább úszik, mint egy halraj. Az országutakon kicsit nehezebb a helyzet, mert ott sajnos a dzsungel törvénye uralkodik, és a nagyobbnak van elsőbbsége. A második napon már nem lepődtem meg azon, hogy a régi teherautókat előző buszok vagy nagy teherautók, mint az amerikai filmekben, egy másik járművet előznek meg, amely egy másik autót előz meg. Sajnos mindig nagyon ébernek kell lenned. Ráadásul a sarkon túl gyakran véget ér az aszfalt, érdekes módon csak a mi sávunkban, vagy például egy bivaly áll az út közepén. Nevetek azon, hogy Vietnamban a váratlan dolgokra kell számítani. Ha azonban eltávolodunk a nyüzsgéstől, megláthatjuk Vietnam igazi szépségét, csodálatos egzotikus tájait és kanyargós hegyi útjait."
Hogyan teljesít az új Speed 400?
"Minden gond nélkül, bátran leküzdött minden utat és terepet. Néha bocsánatot kértem tőle azért, amit kapott tőlem, de tényleg nagyon kellemesen meglepett ez a modell. Hihetetlenül könnyű, jó nyomatékkal; be kell vallanom, hogy nem mernék nagyobb gépet vinni néhány általam választott szűk útvonalon. Másik nagy előnye az alacsony üzemanyag-fogyasztás, amely az utam során 2,27-3 l/100 volt, ami jól jöhet az alacsony költségvetésű utazásoknál. Ami magát a vezetési kényelmet illeti, ez is nagy meglepetés volt, mert az ülés szuper kényelmes egy ilyen kis cafe racerhez képest, és mint maga a pozíció. Engem sokkal jobban zavart a hőség (a hőmérséklet 38-46C között mozgott), ami néha a magas, 90%-os páratartalom mellett is gondot okozott. Nehéz elviselni a motoros ruhában. Ami életmentő volt, az a gyakori megállás és a nyakcsövek vízzel való áztatása volt, ami 10 percig a bekapcsolt légkondicionáló érzését adta egy időre, valamint a kókuszvíz vagy jeges tea fogyasztása. Érdekes módon időnként hidegebb volt, amikor lezárt sisakrostéllyal motoroztam, mint felnyitottal."
Mi nyűgözte le leginkább?
"Határozottan a Ha Giang hurok, a kilátás, a keskeny útvonalak, az emberek és a több száz méteres, biztonsági korlátok nélküli szakadékok, ami miatt az ilyen útvonalak sokáig megmaradnak az emlékezetedben. Ez egy kis motoros paradicsom. Imádtam Ninh Bình tartományt is a hihetetlen szikláival, és a Tràng Anban a kis fahajókon tett folyami túrákat. Nem csoda, hogy az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, és számos hollywoodi filmben is szerepelt rejtélyes, egzotikus helyszínként. Végül, de nem utolsósorban az üres, vad, legendás Ho Si Minh-ösvény, amely Észak-Vietnamot köti össze Dél-Vietnammal, és a kambodzsai és laoszi határ mellett halad. Néha olyan érzésed van, mintha a dzsungel közepén lennél, csak arra vársz, hogy tigrist láss az úton, és még a majmokat is könnyedén hallhatod a sisakodban motorozás közben. A városok közül pedig a legjobban Hoi An tetszett, a híres éjszakai lámpásokkal, élőzenével, gyönyörű tengerparttal és minden látnivalóval, amit ez a város kínál.Ha már Vietnamról beszélünk, nem csak a helyeket említeném meg, mert az emberek teszik ezt az országot egyedivé. Rendkívül szorgalmasak, családcentrikusak és segítőkészek. Szeretem, hogy értékelik az élet apró dolgait, és hogy a jövőre koncentrálnak, nem pedig a múltra. Az biztos, hogy ez volt életem legnagyobb kalandja. Vietnam sok leckét tanított nekem, leginkább azt, hogy legyek türelmesebb és becsüljem meg a napot.
